Égi angyal
A karosszék karfájára ült, mesélt nekem, az ágy fölé repült,
velem maradsz százegy éjen át, de egy hajnalon köddé vált.
Hiányzol, Égi Angyalom! Utánad sír az alkony,
s az égbolt véres.
Ragyogni rég nem képes, s igazán már én sem élek,
amióta eltűntél.
Álmaimban szárnyidhoz érnék
Angyalcsókot ajkaidról kérnék.
Karjaid közt hamvaimmá égnék
De angyalodként hozzád vissza térnék.
Ezerarcú lányok, asszonyok... Minden arc alatt Téged látlak ott.
Veled vagyok úgyis, ha más ölel. Kereslek én, míg nem érlek el!
Hiányzol, Égi Angyalom! Utánad sír az alkony,
s az égbolt véres.
Ragyogni rég nem képes, s igazán már én sem élek, amióta eltűntél. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
