Míg a dal véget nem ér
Míg a vérem erre hajt, írom hozzád én a dalt.
Szól a hangszerem, mely életben tart.
Hiány, vágy, és változás, lelkem, dúló lázadás.
Égre írom majd, mit elhallgat más!
Játszd újra hát! A dühödet, a haragodat add ki a dalban!
Játszd újra hát! Akarom a lelked minden hangban!
Légy velem a húr, hadd feszítsünk végre túl!
Bújj ki minden alól, ami gától!
Légy velem a szó, a hang, amely mindig hallható!
Szállj, vigyen a szél, míg a dal véget nem ér!
Gyenge voltam, s meztelen, mikor nem volt hangszerem.
Éltem én is pont úgy, mint aki nem.
De nyúzni kezdtem a húrokat, s megtaláltam a hangomat,
az se számít már, ha azt mondják: vad! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
