A fekete nap gyermekei
Sokszor könnyes arccal kigúnyolt, böszke daccal
menetelsz míg csak bírsz.
De tudtad jól, hogy eljön ki fentről néz egy felhőn,
s veled lesz mikor sírsz.
Úgy érzed, nem bírod már! Szólítsd, és újra földre száll,
s így szól majd hozzád:
Hívtál, (fekete nap) vártál, (gyermeke vagy!)
Széllel szemben állva megváltásra várva
Sírtál, (fekete nap) vártál, (gyermeke vagy!)
S én könnyedet letörlöm a romok közt a Földön!
Nem látták meg benned, hogy másról szól a lelked,
mert szabadabb és többet érsz.
Kilógsz már rég a sorból hisz mást kaptál a sorstól,
de szívd rab míg köztük élsz. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
